Kedves idegen a buszról!
Kedves lány vagy fiú a buszról!
Kedves ismerősőm!
Másodjára írok neked, és még be sem mutatkoztam, milyen jó, hogy nem küldtem el az előző levelet. Amúgy itt van most is nálam.
Ágnes vagyok. Nem is emlékszem mióta... Természetesen, már több évtizede vagyok Ágnes. Nem változtattam rajta soha. Egy érdekesség rólam: Olyan érzés, mintha most kaptam volna ezt a nevet. Mintha csak nem rég születtem volna. Tudom, hogy erre sokan panaszkodnak, telnek az évek, észre se vették, elszállt az idő. Itt most másról van szó, hidd el, egy úgymond, sejtelmes megérzésről.
Lehet, hogy épp most ír meg valaki. Ezért vagyok bizonytalan, még nem döntötték el milyen leszek. Egy-két leütés, egy szó, és talán már itt sem vagyok. Hova tartok? Melyek a legmélyebb vágyaim? Tudnom kéne a válaszokat... hogy miért nem, erre csak az lehet a magyarázat, hogy valaki most építgeti a jellememet képzeletben. Ezért érzem magam megformálatlannak.
Ebben az egészben az lenne a jó, ha szólhatok az írónak hogy inkább ne tüntessen el. Megmondom neki mit szeretnék, milyen szeretnék lenni. Mindenképp fogok neki szólni arról, hogy intézze úgy az egyik fejezetben, hogy találkozzunk, és akkor oda tudom adni immár két levelemet. Nem muszáj az elején, lehet a végén is, addig meg csak irogatok a végtelenbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése